Nyaralás előtt állok. Ennek megfelelően sorra veszem a cuccaimat, hogy mit is akarok magammal vinni. Többek között a cipőimet..
Úgy gondoltam, hosszas pakolás és mérlegelés után, hogy néhányukra ráfér egy kis javítás. Izibe el is vittem a Metro aluljáróban jól ismert cipészhez. Megkaptam a bilétát, azt is, hogy mettől meddig vehetem át a cipőket, stb..
Elérkezett a várva várt nap, amikor is mehetek a cipőkért. Ahhha, gondoltam én, de a cipész valahogy másképp gondolta. Egy A4-es lapon közölte a nagyérdeművel, hogy márpedig ő most két hétig nem lesz.. Akkor most nekem honnan lesz cipőm??? Először azt hittem hülye vicc.. Miután egyre nagyobb sor kezdett kialakulni mögöttem, kicsit arrébb húzódva mutattam sorstársaimnak a tényállást.. Általános morgolódás esete forgott fenn.
Mint a cipész megmentője úgy gondoltam, hogy oldani kell a helyzetet. Benyögtem, hogy legalább elég szar idő van, szóval elő lehet kapni az őszi cipőket.. Ezen a fiatalabbja röhögött, öregebbje, meg beletörődve bólogatott..
Mondjuk számomra az még mindig kérdés, hogy most milyen csukákat vigyek magammal?!
